Január utolsó hétvégéjén volt szerencsém pár napot tölteni Izraelben, ahol a jelenleg is kormányzó Likud párt néhány ifjúsági vezetőjével tartottunk egyeztetést. Rendkívül tanulságos volt az együtt töltött pár óra, ugyanis izraeli fiatalok szemével látni a Közel-Keletet egy teljesen más képet rajzol ki, mint ami a mainstream médián keresztül elénk kerül.

Zsidók ≠ Soros

Miért gondolja a világ, hogy minden zsidó úgy gondolkodik, és úgy is viselkedik, mint Soros György? Ez az egyik legfontosabb kérdés, amit nap mint nap feltesznek. Az átlag európainak valóban a Soros-félék jutnak eszébe egyből, amikor meghallja a zsidó szót, márpedig ez a legbiztosabb módja az antiszemitizmus erősödésének. Egy kicsit ahhoz hasonló a jelenség, mintha azt gondolnánk, hogy minden amerikai egyenlő a szőke lánnyal a Youtube videóban, aki szerint Európa egy ország, ahol az emberek franciául beszélnek.

Ez a bejegyzés többek között azért is született, hogy szóljon pár szót annak a 8 millió embernek az Izraeléről, aki teljesen mást képvisel, mint ami elsőre a legtöbbeknek eszébe jut a zsidókról. A bejegyzésből kiderül, hogy Izrael és Magyarország között rendkívül nagy a politikai hasonlóság, amire a diplomácia komolyan alapozhat.

A függetlenség vágya

A két ország közötti fontos hasonlóságok egyike, hogy nagyon nem szeretjük, amikor mások akarják megmondani, hogyan éljünk. Az elmúlt években, köszönhetően elsősorban az amerikai demokrata kormányzatnak, Izrael komoly nyomás alatt állt. Mivel nem úgy viselkedett, mint ahogyan azt az Obama-Clinton tandem jónak tartotta, Washingtonban nem fogadták Netanjahu miniszterelnököt, valamint az ENSZ-et használták fel az ország megregulázására, amely egy 2016-os határozattal a jeruzsálemi Templom-hegyet teljes egészében az araboknak ítélte. Mindez kísértetiesen emlékeztet a Magyarországgal szembeni fellépésre, csak éppen mi Brüsszelből kapjuk a dorgálásokat, és az EU-s forrásokkal igyekeznek minket sakkban tartani.

Mindkét ország számára talán az a legfájóbb, hogy kívülről akarnak beleszólni, hogyan védje meg magát. A Magyarország déli határán felhúzott kerítés teljesen összhangban van a nemzetközi joggal (sőt, a schengeni egyezmény csak így tartható be), így joggal merül fel a kérdés, hogy miért kritizálja ezt Brüsszel, a soha nem definiált európai értékekre hivatkozva. Izrael számára a megerősített védelem pedig létkérdés, és az intifádák, illetve a 2014-es rakétázások tükrében európai szemmel is tökéletesen érthető a szükségessége, még ha a jogszerűsége vitatható is.

Történelem és jelen

A magyar és a zsidó nép történetében közös pont a folyamatos harc a megmaradásért. Bár több ízben ki akartak pusztítani minket, valahogy mindig sikerült átvészelni a nehéz időszakokat, főleg vasakarattal és hősiességgel. A történelemnek az alakulása vetíti előre azt is, hogy mit várhat, aki ellenséges befolyást akar gyakorolni a magyar vagy az izraeli nemzet fölött. Behódolást és tárt karokat semmi esetre sem.

Talán ez a hasonlóság is segíti a magyar-izraeli üzleti kapcsolatok alakulásának folyamatát. A ’90-es években az izraeli befektetések elsősorban a kereskedelmet és az ingatlanpiacot jellemezték hazánkban, azonban – főleg a 2008-as válság hatására – ez gyökeresen átalakult. Ma a technológia-intenzív iparágakban, különösen a start-up cégek körében bővül az együttműködés, illetve kutatási és tudományos területeken figyelhető meg jelentős fejlődés. Ékes bizonyítéka ez annak, hogy a két nép legkiválóbb szakemberei és innovatív fiataljai kiválóan megértik egymást.

A nemzetközi politika alakulása akkor is egy platformra terelné a két országot, ha egyébként nem lenne más kapcsolódási pont. A rengeteg hasonlóság azonban ideális alapot teremt egy kölcsönös megértésen alapuló szövetség kialakulásához, amely mindkét nemzet számára gyümölcsöző lehet.

Kovács Péter