Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy az utóbbi évek legsikeresebb tévés sorozatainak jórésze merészen túlmutat a könnyed esti szórakoztatáson, és komoly kérdésekkel küzd a közeli jövőt illetően. A kérdések feltevésénél azonban nem állnak meg, hanem konkrét jövőképet vizionálnak nyomasztó hangulatban, és azzal a kész ténnyel, hogy ez itt és most kezdődik, velem is megtörténhet hamarosan, nincs visszaút, sőt a folyamatba már benne is vagyok. Nem más műfaj ez, mint apokalipszis, vagyis küszöbön álló változást, nyomorúságot, kataklizmát sejtető, mégis tömeges fogyasztásra szánt média, népszerűen, aktuálisan tálalva.

Fotó: fiebreseries.com

A Szolgálólány meséje című sorozat kapcsán a közvélemény néhol már-már hisztérikus reakciói, és keresztényüldözést kiáltó (bárcsak ennyiből állna egy üldözés), vagy kereszténységet védelmező (védelemre szorul bizonyára) vitáiba beszállnék, ha lenne ehhez a vitához elegendő alapanyag. A sorozat a legjobb kritikákat kapja folyamatosan a sötét hangulata és lassú cselekménye ellenére, mivel kiválóan beletalál a mai amerikai közélet néhány aktuális elemébe, és Trump kiváló biodíszletet ad a film alapján mindkét oldalnak az éljenzéshez és kritikához is. Hogy a sorozat alkotójának a fejében valóban egy jövőbeli keresztény állam szolgált -e mintaként, nem tudom, de az alkotás csak nagyon felületes vizsgálat után állítható be keresztény utópiának.

Az új állam neve, Gileád, biblikus név ugyan, és a film ceremóniáikor használt rituális szövegek, ugyancsak a Biblia Ószövetségi részéből származnak, de a szereplők egyetlenegyszer sem ejtenek ki a kereszténységre mélyebben utaló kifejezéseket, utalásokat. A filmben szereplő, a termékenységi rituáléra felállított vallásos szervezet szimbólumainak sincs köze a keresztény hitvilághoz. A kereszténység alapvető tanait, történelmi személyiségeit, templomait, alapító személyét semmilyen formában nem említik. A filmben megjelenik egy keresztény templom, amit az ideológikus gépezet éppen elbont, és néhány lelkészről említik, hogy felakasztották őket.

Az ideológikus rendszer valóban hasonlíthat elsőre egy fundamentalista keresztény jellegű szekta, gyülekezet gondolkodásmódjára, de ugyanezzel az erővel lehetne azt is mondani, hogy egy konzervatív zsidó közösséget ábrázol vagy egy tradícionális amish közösséget mintáz. A mondanivaló azonban ennél mélyebb dolgokról beszél: felállhat -e olyan ideológiai rendszer a jövőben, ami a környezeti változásokat, terrorfenyegetéseket, közhangulatot kihasználva teret nyer, és embereket kezd használni a saját érdekeiben. Sajnos, a történelem szép számmal mutat példákat hasonló történésekre. A film kiválóan mutatja be az ideológiai rendszerek totalitásának kiépülését annak lépéseivel, illetve annak gyengeségeit.

Fotó: sorozatajánló.hu

A szolgálólány meséje mellett a Fekete tükör és a Westworld is megfogalmaz alternatív valóságokat a közeljövőre nézve. Ez utóbbi két sorozat a technikai fejlődés szélsőséges burjánzását teszi meg a fenyegető alternatív jövő alappillérének. A szociális média a kezünkben lévő okostelefonnal nem ártatlan szórakoztató eszköz, hanem a mesterséges intelligencia szörnyeinek és ideológiáinak láncszemei, melyek már hálóznak minket, és már lehetetlen a kilépés az érdekterületükről. A közös ezekben a sorozatokban az elszemélytelenedéstől, és az ideológiától, mint a semmiből  felemelkedő gonosz szörnytől való  félelem, és a lázadás, mint lehetséges kiút bemutatása.

Tari Zoltán