'Férfiatlan, nyegle a tempó, és sejtetni engedi, amitől eddig is sokan tartottak: egotrip ez, nem több. Ha eddig nem volt, ezután se lesz ideológia, keret, tőkesúly, ilyesmi. Marad az, hogy ti, "a fiatalok", nektek minden szabad, mert belegázoltak.'
Életemben eddig egyszer se emeltem kezet senkire, persze ennek több oka is van. Mondhatjuk a fő okot a szerencsének (egyetlen egyszer kaptam tiniként egy maflást ok nélkül, egy sötét, elhagyatott utcán, hátulról, de annyira abszurd volt a helyzet, hogy elfelejtettem visszaütni a tahónak). A második szorosan a sorban apám tanácsa volt, akinek katonaviseltként és nyugalmazott tengerésztisztként megelőlegeztem a feltétlen tapasztalatot férfiasság ügyében: egy férfi sosem arról ismerszik meg, hogy ő üt először, ő támad le másokat. Mifelénk nem férfias az ilyesmi: alapból acsarogva nekiindulni, nekimenni, odatolulni, leugatni, lebokszolni. Sőt. Persze, arányosan védekezni, az más.
Második, a témát érintő emlékem, amikor verbálisan leerőszakoltak. Voltam vagy nyolc (mármint éves), valahogy akkor is korábban értem be a suliba, mint legtöbbször, álldogálok ott a folyosón, egyedül. Nyilván, a koránál minden tekintetben kétakkora gyerek nem túl bizalomgerjesztő a paprikás hangulatú muternak, aki így mást nem találva, általam addig csak nem is látott lányát (szintén hét, vagy nyolc, akkoriban sok párhuzamos osztály volt, nem úgy, mint manapság) odarángatva megállott előttem. Majd visító hangon nekem rontva verbálabuzált, hogy többet én nem alázhatom meg gyermekét (?????), különben eltöri minden csontomat, már ha nem hagyom abba. Ismerős takarító néni jött segítségemre, hogy hagyja már, nem látja, hogy egyébkéntis? Nyilván megszeppentem, és rögvest le is vontam a konzekvenciát: nekimenni, rárontani, dölyfölni, mimás, az olyan csajos tempó. Ma tán így mondanám: feminim. Semmiképpen sem férfias. Mert az pasisan olyan, hogy mondjuk kihívjuk a hátsó udvarra, hogy elintézzük négyszemközt. Legalábbis első körben.
Történt, hogy Momentumos András tegnap betalálta a nyilasfasisztabriganti centert. Odarontott, mert szabad (liber est).
Tudod András, ez egy ilyen törvény-szerűség, ami kicsit a szívünkbe is van írva: gyere, ezt kint intézzük el. Van ebből is félresikerült, mondjuk: a megvárunk. Mert az már nem is négyszemközt van. Ez is olyan csajos: bandában tépni a másikat (másik bandát), a mi időnkben még a kis srácok se így intézték, mert ez ilyen. Később a Bibliában is olvastam ezt a négyszemközt elintézős sztorit. Mert igazi férfiak így szokták ezt. Egymás közt. Persze, úgy becsület dolga az output, értem én. Mindenki azt mond, amit akar ilyenkor. De nekem még ez a becsület-dolog is bejön. Egy hazuggal, persze mindig bonyolultabb, értem én. A becsületedből akkor sem engedhetsz.
Van most ez, hogy, ha máshogy nem megy, pasiként meg pláne, csináld úgy, mint a csajok. Sőt, a szexi borostához eressz loknit, és eléred, amit akarsz. A szakállas nő, akiért tombol a világ, tudod. Olyan euro-vízió. Kicsit ez, kicsit az, mert neki mindent szabad. (liber) A természet furcsa játéka, izgi, meglepő, és az izgi meg a meglepő az együtt biztosan valamiféle szabadságfaktort biztosít. Csak neked, mert ez a világ Csak Rólad szól, így mit neked becsület, mit neked mi egyéb, pláne ez a gender-nonkonform férfiasdi. Mert te a pályán cseles, a csajoknál meg jeles. Megírta a túl spontán haveri csapat, tehát annyi vagy, aminek látszol, markánsan, borostásan. Tolnak, mintha nem lenne holnap, mert te vagy az alulról jövő, a tiszta, a fiatal, az őserő, akit csak a nép. Csakhogy most, ezzel a hisztikés tempóval sokak szemében leeresztetted a loknikat. Olyan koncsitásra.
Most ezt nagyon megérdemled (innen: http://www.vilaglato.info/elofordulhat)
Ja, a politika ilyen, mondod te: küzdőtér, akkor küzdjenek a küzdők. Ilyenkor azonban rang-a-ranghoz küzdőfelet választunk. Ül ott a gatyamatyi, te odatolulsz, rátámaszkodsz, fölé horgadsz, mert te vagy a sértett fél. Ugye megnézted kívülről, és érzed, hogy nem jó ez így? Ez nem pari. Ilyenkor kihívjuk hátra, intézzük ezt el. Ja, hogy azt nem tudod mutogatni a nagyfiúknak a háttérben. Sem a kistafírungozott drímtímnek. Meg az okos-balos háttérgerincnek. Jól mutat egy ilyen tetején egy olyan fej, mint a tiéd. Csak tudod, most megérdemled hozzá a virtuális hosszú hajat. Egy lány üt így, András. Egy lány.
Hátborzongató, hogy nyomják a fészen a trú kommentet a tieid, és egy sincs, aki rávilágítana, hogy valaki munkahelyére mentél be, ahol ő alárendelt szerepben tevékeny. Úgymond "dolgozik". Mindegy most, mit tett vélten vagy valósan. És akkor? Most mehet a kopasz-csapat a kampányirodátokba? Oda lehet tornyosulni fölétek is? Vagy akkor meg jön a sipákolás??? Nekimentek a Bayernek, hogy ez a közbeszéd milyen már. Szerinted ez a truváj most mit adott a sörözőben kávézáshoz?
Férfiatlan, nyegle a tempó, és sejtetni engedi, amitől eddig is sokan tartottak: egotrip ez, nem több. Ha eddig nem volt, ezután se lesz ideológia, keret, tőkesúly, ilyesmi. Marad az, hogy ti, "a fiatalok", nektek minden szabad, mert belegázoltak. Most én mondom, tudod: a politika ilyen, belegázolnak, és ez csak a kezdet. Ha majd kormányrudat markolászol, akkor is így fogod intézni az ügyeket az ellenzékedben? Hidd el, ezen most nem kevesen gondolkodtak el. Akkor is, ha múlóban ez a momentum.
Illyés Szabolcs
