Tort ül az új, magyar balternatíva: a menő, dizájn-csomagolópapírok rejtekében 266 ezernél is több büszke szignó hirdeti: fővárosi lakosként nem a véleményük. Nem akarnak fejlődést, nem akarnak városmarketinget, nem akarnak változást. Nekik ez úgy jó, ahogy van. Így akarnak megváltoztatni mindent. Hazudik, aki szerint ez bolsi logika, azok legalább névleg forradalomban gondolkodtak, ha handabandáztak is róla. Most durran a sámpány, győzött a virulens ifjúság: az élet, a jövő, a tavasz vitustáncot rázva hirdeti a „no way”-t.
(fotó innen: http://autonomies.org)
Győzött a homályos akármi feletti semmi, gratulálunk, pedig Kovács Gergőék is olyan cukin viccesek voltak végig. Legalább vicc, az volt. Kíváncsi vagyok, amikor majd a dizájnszakállal fejelt retrókabátokról és a szivárványszín cukipulcsikról öltönyökre és kosztümökre váltanak a győztes ifjak a Nagy Ház széksoraiban (én megelőlegezem nekik), akkor is ekkorát csattannak-e majd a poénok az ő tarkójukon. Töretlen a bizalmam a kétfarkúakban, remélem, élek még akkor, mikor ez a helyzet bekövetkezik.
Nekem úgy tanították: gyümölcseiről ismerjük meg a fát. Vajon milyen gyümölcsöt terem egy, kettő, öt, kilenc, akárhány év múlva az a fa, amit egyetlen, kongó vákuumot tartalmazó, magnak látszó dizájn-csomagolásból akarnak kikeltetni? Mert dizájn, az van. Olyan cukin kreatív, az üzenettel együtt halványlilás-ködös (nem tolakodó, gyengéden markáns, hogy odaszól a balleroknak is, ugye), trendike, ha kell, raklapbútoros (ha nem kell fizetni érte), szóval tökédi, majd a fiatalok, azok mennek rá. Mert dizájnra azért van adakozás.
Annyit azért én is tudok, mennyibe fáj, ha a nulláról akarsz civilkedni, értéket képviselni, szegényt segíteni, rendezvényt szervezni. Kínos, keserves, fillér-élreállítós, lemondós. Semmiképpen se irodákkal és logókkal, marketingcsomaggal és legalább 4P-vel kezd, hanem vérrel és verítékkel, nem a műmájer standoknál bunyózik a csonthülyékkel. Bizonyít, hogy van VALAMI, amire IGEN-t tud mondani. Nem én tojom a tojást, de kritizálom. Ez aztán. Csak halkan kérdem: ugyan MIBŰŰŰŰ? Alsó hangon is százmilliót kóstál az a bázis, amiből kiszületett a nagy dicső durr. Juhászé nem érdekelt, de erre, mint a civil gondolat barátja és a realitások érzékelője, igggen kíváncsi vagyok.
Szóval kijött a szám. Eszembe is jut egy ismerősömtől hallott vicc: a sváb legény faluszerte kihirdeti: puszta kézzel kiszedi a falu legnagyobb fáját. Össze is sereglik a település apraja-nagyja, a főhős neki is gyürkőzik, feltűri ingujjat és nekiesik a méretes törzsnek. Csavargatja jobbról, csavargatja balról, láthatóan erőlködik, vörösödik a feje, nagy nekifeszülésében végül elböffenti magát. Büszkén felegyenesedik fennhangon mondván:
- Na, végül csak kijött!
Illyés Szabolcs
