Mar Ignatius Joseph III. Younan, a DAESH (Iszlám Állam) által dúlt területek, a polgárháború alatt felőrlődő Szíria, a nyomorba bukott Irak és a Közel-kelet rettegésben fuldokló területeinek katolikus patriarchája izgalmas összegzést tartott az utóbbi esztendők rettenetes, veszedelmes korszakáról január 11-én, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dísztermében. A szervezők - az üldözött keresztények megsegítéséért felelős helyettes államtitkárság és az egyetem - talán nem is tudják, mennyire bátor döntést vállaltak fel, hogy nyilvánossá tették az emberi civilizáció megrendülésének jelenlegi fókuszában zajló események leghitelesebb keresztény vezetőjének meghívását. Őboldogsága ugyanis nem fukarkodott meglepő megállapításokkal.
(kép: MTI)
Abban még újdonság nem volt fellelhető, hogy a szétmorzsolódó közel-keleti civlizációs rend első számú vesztesei jelenleg az ott élő keresztények, akik hétről-hétre veszítik el a harcokban semmivé váló templomaikat, közösségi tereiket - természetesen az otthonaik pusztulásával szomorú párhuzamban. Az azonban annál inkább szívhez szól, ahogy a közel-keleti kereszténység Nyugatot körbejáró vezetőjeként - mint részegyház-fő - maga a pátriárka kéri: álljon már végre fel egységes, jól körülhatárolható és valódi cselekvésre alkalmas támogató bázis a jelenleg pusztulásra ítélt arab-szír keresztények védelmében.
Mert, hogy ilyen sztenderd jelenleg egyszerűen nem létezik. A keresztény civilizáció legősibb területeit, bölcsőjét veszíti el, ha az ott élő hívők, Jézus keresztjéért, a legrettenetesebb véggel kell, hogy szembenézzenek hamarosan. És itt már nincs ideje a kultúrák közötti, gyengéd párbeszédnek - valódi védelemre szorulnak saját civilizációnk tagjai: Antiochia, Damaszkusz, Türosz és Szidón szellemi örökösei kezéből azt most csavarja ki a pusztítás kultúrája - és szándékosan nem az iszlám említtetik ezen a helyen - a Közel-Kelet kincset érő területeit.
A pátriárka egyik legizgalmasabb megjegyzése - túl a Merkel asszonynak tett, gesztusértékű köszöneten - a tragikus közel-keleti helyzet egyetlen, ésszerű megoldása kapcsán hangzott el. Az iszlám tengertől körülvett keresztény szigetek számára hosszú távú túlélést csak az autonómia adhat. Ahogy a rész-egyházfő gondosan rámutatott: elsősorban nem diplomáciai szintű, inkább adminisztratív autonómiára lenne szüksége a még működő közösségek hálózatának - erre földrajzilag a Ninivei fennsík lehet a legalkalmasabb. Szintén izgalmas, hogy milyen biztonságpolitikai hullámokat kavarhat egy ilyen autonóm opció - igazán itt lehet jelentős segítség a Nyugat kezében.
(kép: MTI)
Mindennek mennyi a realitása? Nyilván nem véletlen, hogy a pátriárka ennek ügyében Nyugat potens államait látogatja hangoztatva: okos, ésszerű beavatkozási politikiára van szükség a jövőben, hiszen az arab tavasz kapcsán tapasztalt átgondolatlan nyugati reakció többet ártott, mint használt eleddig... Ám a való helyzet: Szíriát többszörös háború szaggatja, a külső veszedelem mellett nem látszik megnyugtató megoldás a polgárháború kapcsán sem, ám a keresztények száma napról-napra fogy.
Ebben a helyzetben - túl a rész-egyházfő diplomatikus mondatain - egyetlen megoldási lehetőségként egy kellemetlen figura körvonalai bontakoznak ki. Amit tudhatunk: az elmúlt hetekben volt rá példa, hogy Bassár el-Aszad, mint Szíria ez idő tájt esedékes elnöke ellátogatott keresztény desztinációkhoz, felsejlik egyfajta, lehetséges együttműködési opció kialakulása. Aszad és a biztonság biztos, hogy az előadás kapcsán is egy lapon említtetett - sőt elhangzott: lehetőség szerint a Nyugat hagyjon fel a lázadók fegyveres támogatásával, mert minden, a válságrégióba juttatott lőszer sajnálatosan potens végcélja egy-egy keresztény hívő...
Láthatóan előnyös és logikus megoldás lehet egy "keresztény-aszadista" kiegyezés: egy stabilizálódó rendszerben a keleti keresztények számára komoly biztosíték lehet a túléléshez egy vezetői szintű szövetség, míg az inkriminált elnök számára, mint egy falat kenyér, olyan szükséges egy, a nyugati világ szellemi központjaiban őt legitimáló keresztény csúcsvezető...
Illyés Szabolcs