A skandináv térség országai évtizedek óta befogadóbbak a menekültekkel szemben, közülük is Svédország nyitotta meg tudatosan kapuit a bevándorlók előtt. A svédek hideg mérnöki számítások eredményeként tervezték meg szociális rendszerük és munkaerő utánpótlásuk rendszerét, mely mostanra a rohamosan elöregedő tízmilliós országban pozitív mérleg felé tolta el mutatót az elmúlt évek menekült rohamának hatására. Ugyan a 2015-ös áradat kihívásokat állít az ország elé, mégis egy hosszabb folyamat áll mögöttük az integrációs gyakorlatot tekintve. Az újonnan érkezők közül számos áttérő akad, akiknek a svéd egyházak nagy része segítséget nyújt és bizonyos engedmények által beépíti őket.

                                                                                                                    (kép: seurakuntalainen.fi)

Finnország ugyancsak befogadó ország az északeurópai államok között, és több évtizede segít több tucatnyi ország menekültjein, mégis sokként érte az országot két éve az északi svéd határ felől érkező harmincezres néptömeg. Az érkezettek szállásolása komoly kihívások elé állította a bevándorlási hatóságokat, és számtalan iskolát és régi hotelt alakítottak át országszerte átmeneti befogadó központokká. A menekültek regisztrálása, interjúvolása és az engedélyek elbírálása még jelen pillanatban is folyamatban van. A helyzetet nehezíti, hogy a tartózkodási engedélyben nem részesülők kiutasításának végrehajtásáig a szállásolást biztosítaniuk kell az állandó hideg időjárás miatt.

A menedékkérők egy jelentős része került kapcsolatba az elmúlt két évben keresztény egyházakkal, közösségekkel, mely jórészt egyenesen adódik kiszolgáltatott helyzetükből. Sok helyen az egyetlen segítséget és kulturális program lehetőséget jelentik az ország minden pontján megtalálható keresztény gyülekezetek. Óvatos becslések szerint az elmúlt időszakban különböző felekezetekben megkereszteltek száma elérheti a 800-1000 főt. A megkereszteltek pontos feltérképezése azért lehetetlen, mivel sok kisebb csoport komolyabb felkészítés nélkül, titokban részesíti az egykori muszlim fiatalokat felnőtt keresztségben. A titkolózás sem véletlen, gyakran a keresztségfelvevő konkrét kérésére történik. Amennyiben kiderül vallási áttérése, otthon levő családja megfenyegetheti, illetve a család bajba is kerülhet.

A legnagyobb egyházak hivatalosan többszáz kereszteltet tartanak számon, akiket többségében komolyabb oktatásban, felkészítésben részesítettek és számukra keresztlevelet állítottak ki. Az egyházak közül az állami státuszú Evangéliumi Lutheránus Egyház (magyarul Evangélikus Egyház, mely nem összekeverendő az evangelikál vagy evangéliumi irányzatokkal) komoly felkészítést tart a leendő áttérőknek, ám a keresztség előtti teszt kevésbé szigorú, és inkább az illető hitét és motivációját kívánják feltárni. A több, mint hatvanezres létszámú pünkösdi mozgalom gyülekezettől függően tart rövidebb vagy hosszabb felkészülést a betérőknek, és a keresztség előtti teszt is eltérő lehet. A szabadkeresztények komoly teszt alá vetik viszont jelentkezőket: nekik ismerniük kell a keresztény ünnepeket és hagyományokat és erről számot is kell adniuk a lelkészek felé.

A finn Bevándorlási Hivatal (Migri) többször aggályait fejezte ki az áttérésekkel kapcsolatban, és meglepődtek a többszázas áttérések hírére. Ez azért is kényes téma a finn állami szerveknél, mivel muszlim hátterű személyekről van szó, akik ráadásul egy bevándorlási és letelepedési folyamat valamely pontján állnak, vagy még el sem kezdődött a regisztrációjuk. A bevándorlók interjúinál ezentúl fokozatosan odafigyelnek a hitbeli kérdésekre is, mivel a hivatal gyanúja alapján sokak áttérése mögött a biztosabb letelepedési lehetőség motivációja áll. Ennek megvitatására hívta össze a Migri az Ökumenikus Tanács és számos Egyház vezetőjét. A tanácskozáson az egyházak biztosították a hivatalt a betérések komolyságáról, illetve ők is aggályukat fejezték ki kisebb csoportok titkos szertartásai miatt.

Az ügy nehézségét adja az is, hogy az országból kiutasítani kívánt személyek, akik új keresztlevéllel rendelkeznek, talán azonnali üldöztetéssel vagy halállal néznek szemben hazájukban. A bevándorlási eljárás során az interjúkat tolmácsok által végzik, akik nagy valószínűséggel muszlim vallásúak, így az is kérdéses, hogy a betérők felvállalják-e új hitüket a tolmács előtt, illetve hogyan nyilatkoznak régi vallásukról. Az egyházak új tagjai számára a legtöbb közösség szociális segítséget, lakhatási segítséget és idegennyelvű Istentiszteleteket, programokat biztosít. A kérdés tehát az, hogy közülük mennyiükön segít keresztlevelük

 Tari Zoltán